Szellemváros…
- Neked van utazótársad?- és mintha minden alkoholos párlat elhagyta volna vérereit, tudatát, egy pillanat alatt, ott ült velem szemben és a teljesség tekintete belém fúródott.
Csend volt. Némán várta válaszom. Majd egy rövid pillanat alatt megszületett:
- Nincs, egyedül utazom! –s mire e mondat elhagyta ajkam, ismét egyedül voltam, már nem érdekelt az üres pohár, a rúzzsal áztatott félig elégett cigaretta, sem pedig a kintről beszivárgó tavasz bódító illata. Engedély nélkül hagyott el a gyermekem, és indult el egy hosszú útra. Láttam mikor bezárta az ajtót, és intett mosolyogva, mintha nem is sejtené, hogy távozásával halált hoz a mezítelen testre. Testem estig bírta a lélek nélküli állapotot majd, beültem a kocsiba, és hazáig zokogtam.
2008-04-24 Fazekas Brigitta
