Kuporgatunk a szűk odúban, társat keresünk a szorgos hangyaélethez, azonban nem osztozunk. Fájdalmaktól gyötört a szívünk, tehertől szabadulnánk, pakolnánk, azonban nem adunk. Ajkunk évek óta szomjazik a jó szóra, azonban most is néma marad. Száraz szemünk vágyakozik az együtt…
Évszázadok hada, amikor összefolyik jelen és múlt… részlet
2008.02.29. 07:59 | Rigita | Szólj hozzá!
